Kezdés

Nos, gondoltam ideje lenne már valamit írni is a könyvről, ha már ez a feladat. Az igazat megvallva elég lassan haladok vele, mivel egyik órámra az egyik ajánlott irodalom hihetetlenül lekötött. Csak tájékoztatásul: Gandhi összegyűjtött leveleit, cikkeit, egyéb írásait gyűjtötték össze.

Azért persze olvastam az Elveszett illúziókat is, elvégre az is nagyon érdekel. Egy kis összefoglaló az eddigiekről:
A régi idők nyomdáiba kalauzol el minket Balzac a könyv elején. A nagyobb városokban már megjelentek a modernebb nyomdák, de vidéken, ahol a történet kezdődik, még mindig fából készült sajtóval dolgoznak. Megelevenedik az ottani élet, a sürgés-forgás, a Medvék, azaz a nyomdászsegédek, örökös járása-kelése, a Majmok (szedők) kezének fáradhatatlan mozgása, ahogy a betűket szedik, na és a Bamba, aki mindezt irányítja.
A Medvéből lett Bamba, bizonyos Jérome-Nicolas Séchard, minél magasabb helyre került és minél többet keresett, annál zsugoribbá vált. A végén a saját fiának is horribilis összegért próbálta eladni a nyomdát, csak hogy neki több juthasson. A fia, David, pedig, jóérzésű, naiv fiatalként nem is vitatkozott apjával, úgy döntött, hogy majd keményen megdolgozik a pénzért.
David amolyan költői lélek, aki nem igazán képes az életet anyagias szempontból értelmezni. Számára fennkölt érzések, örökké tartó barátságok, mindent átjáró szerelem létezik. Legjobb barátja szintén egy hasonló fiatal, Lucien, akivel Balzac más regényeiben is találkozhatunk, életének egy másik epizódjában.
Lucien szegény családból származik, de sokra akarja vinni, s ezért húga és anyja minden erejüket és pénzüket érte áldozzák. Még David is segít neki, mikor szükségben szenved, munkát kínál neki a nyomdában, mikor nincs szükség még egy munkás kézre ott. Davidot lenyűgözi Lucien ragyogó elméje. "Az ökör dolga, hogy türelmesen vonja az igáz, a madáré, hogy gondtalanul éljen - gondolta magában a nyomdász.-Én leszek az ökör, Lucien lesz a sas."
A faluban, ahol laknak, felbukkan egy másik nyomda is, amit olyan emberek irányítanak, akik sokkal inkább két lábbal a földön állnak, mint a fiatalok. A Cointet fivérek először megpróbáltak minden munkát elvenni Séchardéktól és befeketíteni őket, azonban rájönnek, hogy nem sok értelme van, David nem igazán válhat vetélytársukká, és "bölcs politikájuk azt tanácsolta nekik, hogy engedjék tengődni ezt a nyomdát, és tartsák meg tisztes középszerűségében, nehogy valami félelmes vetélytárs kezére jusson". Tehát David és Lucien épphogy csak meg tudtak élni valahogy, álmodozásaik miatt nem igen tudtak magasabbra törni.

A történet eddig ennyi lenne, de Balzacnál a történet csak igen kis részben számít bele az egész műbe, mint ahogy a realizmus műveiben általában. Részletesen kidolgozott karakterek, helyszínek, hosszas leírások, amiket nem lehet igazán összefoglalni, de amik miatt olyan élvezetes egy-egy könyve.
Remélem sikerül egy kicsit felgyorsítani az olvasási folyamatot és nemsokára valamivel hosszabb összefoglalással is szolgálhatok.

Az első

Nos, lassan elkezdődik a Párbaj, úgyhogy gondoltam bemutatom azt a könyvet, ami elnyerte a megtisztelő szerepet, hogy elsőként vegyem kezeimbe és merüljek bele a benne található világba. És ez a könyv nem más, mint... dobpergés...

Balzactól az Elveszett illúziók. Már egy ideje mutogatja magát itt nekem, egyszerűen túl sokáig kellett ellenállnom a csábításának, de ennek most vége. Mindig is kedveltem Balzac írásait (vagyis mióta először olvastam tőle) és ez a bizonyos kötet már régóta ott porosodott a könyvespolcunkon. Nagy elvárásaim vannak vele szemben, úgyhogy most felkötheti a gatyáját, arra számítok, hogy egy kivételesen élvezetem olvasmány elé nézek.

Holnap kezdetét veszi a nagy kaland, átlépünk egy másik világba, amit a nagyszerű francia racionalista író teremtett 1836 és 1843 között.